Végtelen bizalommal kell kérni
Abban az időben: Példabeszédet mondott Jézus arról, hogy szüntelenül kell imádkozni és nem szabad belefáradni. Így szólt: „Az egyik városban élt egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott. Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Ez elment hozzá, és kérte: »Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben.« A bíró egy ideig vonakodott, aztán mégis így szólt magában: »Noha Istentől nem félek, embertől nem tartok, de ez az özvegy annyira terhemre van, hogy igazságot szolgáltatok neki, mert a végén még nekem jön és megver.«” Az Úr így szólt: „Hallottátok, hogy mit mond az igazságtalan bíró. Vajon Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá folyamodnak?
Talán megvárakoztatja őket? Mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltat nekik.
Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?” (Lk 18,1-8)
Jézus példabeszédet mondott az imádságról, mégpedig a kérő imádságról. Valljuk be, sokszor úgy érezzük, hogy nagyon sokat meghallgat a Jóisten, de talán többet úgy látszik, hogy nem hallgat meg. Itt jön egy nagy fordulat a példabeszédben, amikor azt mondja: „Talán megvárakoztatja őket? Mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltat nekik”: ez egy nagy fordulat, amit nem veszünk észre sokszor. Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön. Ki ez az ember? Eddig Istenről volt szó. Jézus az Isten küldöttje a földön. Maga az ítélő és igazságot szolgáltató Isten.
Az Emberfia – így nevezi magát Jézus, aki maga a megtestesült második isteni személy, és aki megmondta, hogy eljön az idők végén. De csak akkor? Először is három nappal az eltemetése után eljött a tanítványokhoz az Emberfia. És azt mondja Tamás, a zsidó apostol: „én Uram, én Istenem”. Hogy mondhat ilyet egy zsidó? A dicsőséges testben megjelenő Jézusban fölismeri, hogy ő az Istentől jött. Pünkösdkor azt mondta, „rövid idő és viszontláttok engem”. Úgy jött el, ahogy megígérte. „Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fogunk lakni.” (János 14:23)
Nem tud nagyobbat adni Isten, mint önmagát. Tehát az összes kis kérdéseink, amelyekről azt hisszük, nincsenek meghallgatva, azok mind meg vannak hallgatva, de Isten
hihetetlen módon fölülmúlja azt, amit ember csak el is tud képzelni.
Ezért kell végtelen bizalommal kérni. Egy beteljesített életnek az apró kis beteljesületlenségeivel kell élnünk itt a Földön. Nem kérdés, hogy Isten meghallgat-e. Csak az a kérdés, hogy lesz-e nekünk hitünk? Mert ha nincs hit, akkor Jézus nem jön el. A kérdés tehát nem az, hogy imáinkat meghallgatja-e, hanem az, hogy bennünk van-e ez a hit.
2022.10.17.
